19 Feb Magyarország felkészülése az Európai Unió Tanácsának soros elnökségére: esélyek és lehetőségek

Minden EU elnökséget a nemzetközi környezet határozza meg, és ez különösen érvényes lesz a július 1-én kezdődő magyar elnökségre, hangzott el a European Café zárt körű szakmai beszélgetésén, amelynek vendége Zalai Csaba, az Európai Ügyek minisztériumának távozó államtitkára volt. Az orosz-ukrán háború kimenetele, a küszöbönálló amerikai elnökválasztás és az európai parlamenti és a nemzeti választások (különösen Ausztriában) rengeteg bizonytalanságot jelentenek, amihez hozzájárul még az energiaátmenet, és az Európában is érezhető gazdasági válság:  ezekre valamilyen  formában reagálni kell egy elnökségnek.

A külső bizonytalanságokat tetézi a belső, intézményi átalakulás is:  a magyar elnökségre az európai parlamenti választások után kerül majd sor, és az elnökség idejére esik majd a következő Európai Bizottság megválasztása. Itt valószínűsíthető Ursula von der Leyen újrázása, akivel szemben a magyar kormány ellenérzési ismertek. A magyar kormány várhatóan alternatív jelöltet fog támogatni, de ha von der Leyen újraindul – amit eddig hivatalosan nem jelentett be –, akkor az újraválasztása szinte biztosra vehető.  Könnyen elképzelhető, hogy a magyar kormánynak egy régi és új bizottsággal is együtt kell tudni dolgoznia. Ha Ursula von der Leyen marad az EB elnöke, akkor arra is lehet számítani, hogy a személyi  kapcsolatok sem lesznek felhőtlenek a magyar uniós elnökség és a bizottság között.

Szakmai szinten a magyar bürokrácia igyekszik majd jól teljesíteni. Bár a kormány azt kommunikálja, hogy elég levenni és leporolni a dossziékat a legutóbbi elnökség idejéről, ez ennél sokkal bonyolultabb feladat:  az előző elnökség idejéről, 2011-ből  nagyon kevés tapasztalat menthető át,  ráadásul a jelenlegi stáb maximum egyharmada, de inkább egynegyede rendelkezik valamilyen tapasztalattal az előző elnökségről. A tanácsi ülések lebonyolítása megterhelő lesz, 100 bizottság, 157 grémium ülésezik havi-kétheti rendszerességgel, ezeket magyaroknak kell majd vezetniük. Emellett Magyarországnak kell képviselnie az uniót több nemzetközi konferencián, így a COP 29-en Azerbajdzsánban vagy a Biodiverzitási csúcson.

Az elnökség várhatóan óriási megterhelés lesz az államigazgatás számára, amely az elnökség nélkül is munkaerőhiánnyal küszködik. Bár a munka oroszlánrészét a brüsszeli Állandó Képviselet látja majd el, ahol biztosított az elegendő szakember, de a szaktárcáknál mindenképpen jelentős erőforrás átcsoportosításokra lesz szükség.

A második félévi elnökségek  az unió működéséből adódóan mindig rövidebbek,  mindössze 2,5-3 hónaposak,  ami az ambíciókat is erősen behatárolja.  Az agenda sok szempontból attól is függ, hogy mit nem sikerül a belga elnökségnek elvégeznie.  A magyar kormány májusban fogja a konkrét elnökségi prioritásokat publikálni, de a főbb vonalak ismertek:

1. A zászlóshajó-projektek közül az első a gazdasági versenyképesség erősítése. Az európai versenyképesség az elmúlt húsz évben, a lisszaboni stratégia (2000) elfogadása óta visszaesett. Egyértelmű, hogy nem sikerült teljesíteni azt a célkitűzés, hogy Európa a világ legversenyképesebb tudásalapú gazdaságává váljon. A belső piac jövőjével kapcsolatban Enrico Lettától, a versenyképesség javításárólMario Draghitól várja a terveket a bizottság, ezek júniusra elkészülnek. Erre valamilyen formában az elnökségnek is reagálni kell.
2. A magyar megközelítés szerint Európa egyik fő problémája a munkaerő hiánya, itt egy évtized alatt akár 5-10 százalékos csökkenés is elképzelhető. Ezt egyrészt technológiai fejlődéssel, másrészt a demográfia középpontba állításával lehetne orvosolni. Utóbbi a magyar elnökség egyik kulcsterülete:  a magyar kormány azzal fog érvelni, hogy a demográfia minden ország számára releváns, ami nemcsak a gyerekvállalás visszaesésében, hanem a társadalom elöregedésében, egyes területek elnéptelenedésében vagy a szociális háló szakadozásában mutatkozik meg.  Ezzel a megközelítéssel el lehetne kerülni, hogy a kérdés ideológiai vitává fajuljon.
3. A bővítés lesz az elnökség harmadik kiemelt területe. Amennyiben az Európai Unió nem akar teljesen lemondani a Nyugat-Balkánról, akkor a bővítésre már a következő (2028-2035) hét éves költségvetésben el kell különíteni forrásokat, bár ennek az előkészítése inkább a 2025-ös elnökségek feladata lesz. A bővítés szempontjából a magyar kormány azt igyekszik majd kommunikálni, hogy nem szeretne az unió „keleti bástyája” maradni. Ugyanakkor azt is szeretné elkerülni, hogy Ukrajna „beelőzzőn” és így – nézete szerint – kettős mérce alakuljon ki Ukrajna és Nyugat-Balkán megítélésben. Felvetődik a fokozatos integráció lehetősége, vagyis annak bevezetése, hogy ahol előre lehet lépni, ott vonjuk be a térséget – például a közös klímapolitikába, migráció kezelésébe – és ehhez kapjanak forrásokat is.

Javaslatok

• az elnökség sikere sok szempontból a magyar kormány megítélésén múlik. Erre az évre érdemes lenne letekerni a hangerőt a Brüsszel-ellenes kampányban.
• az elnökség során tapasztalatot szerző szakemberek elnökség utáni megtartása kulcsfontosságú a magyar Európa politika szempontjából. A kormányzatnak ki kell dolgoznia egy stratégiát, amely e szakemberek megtartását segíti.
• nem biztos, hogy komoly jobboldali előretörés lesz az EP választáson. Érdemes mindent elkövetni annak érdekében, hogy a Fidesz a választások után csatlakozhasson az ECR-hez, megszüntetve ezzel elszigetelt státusát, de mindenképpen el kell kerülne az ID szirénhangjait, amely máris tárt karokkal fogadná a pártot. Az ECR-tagsághoz viszont szükséges lesz egy minimális kiegyezés Ukrajnával.
• ott kritizáljuk az uniót, ahol van értelme:a versenyképesség visszaesése valóban komoly gond, de itt Magyarország sem nyújtott fényes teljesítményt az elmúlt években, a világ 64 országát vizsgáló IMD Competitiveness Report alapján a 46. helyre került, hét  helyet esett vissza 2022 óta (miközben Csehország a 19. a listán.). A digitális versenyképességben is erősen alulteljesítünk, csupán a 47. helyen állunk.
• az EU elnökség egy jó esély arra, hogy Magyarország bizonyítson:tényleg az EU sikerében érdekelt, és képes konstruktívan együttműködni. Egy utolsó eszköz, hogy megtépázott jóhírünket visszaszerezzük.
• bővítés:érdemes leszállni a szerb bővítés erőltetéséről, és reális megoldásokat keresni:  Montenegro vagy Észak-Macedónia csatlakozása senkinek sem fájna és egy jó precedenst teremtene arra nézve, hogy  van bővítési perspektíva.