29 Sep The price of security – the NATO summit for Hungary
Dániel Bartha commented on the upcoming NATO summit for the Opinion Section of Népszabadság.
The text is available only in Hungarian.
A ma kezdődő NATO-találkozó hatására a védelmi kérdések még a hagyományosan alacsony ilyen irányú érdeklődéssel rendelkező közép-európai országokban is a középpontba kerültek. Egyértelmű, hogy a szövetségen, de még a régión belül is jelentős különbségek mutatkoznak az Oroszország ellen irányuló esetleges további szankciók és a jelenlegi helyzet hatására még inkább előtérbe kerülő védelmi hozzájárulások tekintetében.
A magyar delegációra jelentős nyomás fog nehezedni ez utóbbi kérdés kapcsán, hiszen a 28 tagú NATO-n belül a magyar GDP-arányos ráfordítás az egyik legalacsonyabb: mindössze 0,88 százalék körül van a szövetség által előirányzott két százalék helyett. Ezt a miniszterelnök is érzékeli, hiszen a közelmúltban a Kossuth rádió 180 perc című műsorának adott interjúban is arról beszélt, hogy „…joggal tesznek szemrehányást nekünk a szövetségeseink, hogy mi egy olyan ország vagyunk, amely a biztonságát javarészben a NATO-tagságból meríti, miközben nem tartjuk be a közös biztonság fenntartásához szükséges költségekhez való hozzájárulásunkat, illetve az arról kötött szerződést. Tehát van itt bőségesen mit újragondolni, ez folyamatosan napirenden is van.”
A magyar delegáció három dologra hivatkozhat:
2. A magyar kormány 2012-ben kormányhatározatot hozott, melynek értelmében az ország 2016-ig fenntartja a honvédelmi költségvetés nominális értékét, majd 2016-tól évente a GDP 0,1 százalékával növeli 2022-ig, amikor eléri az 1,39 százalékos értéket. Ezzel kapcsolatban azonban számos kérdés és probléma merül fel. Elsőként az, hogy a végrehajtás hitelességét megkérdőjelezi, hogy a NATO kimutatásai szerint a szinten tartás sem sikerült. További kétségeket ébreszthet, hogy korábban is születtek Magyarországon hasonló határozatok, de ezek a legjobb esetben is azt jelentették, hogy a céldátum évében elérte az ország a kívánt szintet, majd a következő években a ráfordítás meredeken zuhant. Maguk a számok is ellentmondásosak, mert az eredeti 1,1 százalékos szintről évi 0,1 százalékos növekedés mellett nem lenne szükség hat évre ahhoz, hogy 1,4 százalékra tornázzuk fel a finanszírozást.
3. Végül a magyar kormánydelegáció hivatkozhat arra is, hogy mindig is készen állt extra forrásokat biztosítani bizonyos védelmi kiadásokra. Már korábban döntés született az afgán hadseregnek és rendőrségnek nyújtandó 1,5 millió dolláros támogatásról, és minden valószínűség szerint továbbra is több mint száz katonával leszünk jelen az országban. A közeljövőben számos hadgyakorlaton részt vesznek magyar katonák, és 2015-ben egy nagyobb gyakorlat Magyarországon is lesz. Navracsics Tibor megerősítette azokat a híreszteléseket is, hogy Magyarország fejleszti a pápai repülőteret, amely a NATO számára is fontos nemzetközi Stratégiai Légi Szállítási Képesség (SAC) szervezetének is otthont ad. A beruházás nyomán valószínűleg a bázis képes lesz úgynevezett AWACS- (légtérellenőrző) gépek fogadására is, ezzel a NATO keleti határainak légtérellenőrzését tudná javítani.
A miniszterelnök említett kijelentései arra utalnak, hogy kormánya kész az előző ciklusban tett ígéreteit betartani. Ahhoz azonban, hogy a közvélemény ezt támogassa, számos akadályt kell leküzdeni. Ezek közül kiemelkedik a honvédelmi beszerzések átláthatósága, amelynek fontosságát a Gripen-ügy és a 2000-es évek beszerzései már megmutatták. Ez azonban, a jelenlegi közbeszerzési törvény és a katonai beszerzések jellegét figyelembe véve, nehéz és összetett folyamat eredménye lehet csak.
Annak ellenére tehát, hogy lesz munkája a magyar delegációnak a Magyarországról kialakított kép javításában, az ország sokkal kedvezőbb helyzetben tárgyal, mint azok a tagállamok, amelyek kizárták a védelmi költségvetés növelését. Legalábbis a következő NATO-csúcsig, amikor már az eredményeket is be kell mutatni.
* A szerző a pozsonyi Central European Policy Institute Közép-Európa-programjának vezetője.
Forrás: nol.hu
